Meleg ellenes kiáltvány: Sziesztát alanyi jogon mindenkinek

No nálam betelt a pohár: izzadsággal!

Most pedig tessék elrendelni a sziesztát egész Magyarország területére... Hát senkinek nem tűnt fel, a kormányban, a törvényhozásban, a köztársasági elnök környezetében, hogy mi van itt kint a légkondis irodákon kívüli melózókkal? Meg egyébként is... Már évek óta mediterrán országgá váltunk, ami a nyarakat illeti. Úgyhogy SZIESZÁT de azonnal, méghozzá alanyi jogon mindenkinek! (hogy mondassam már a főnöknek:- Figyu!? Leléptem, tudod, kaja, alhasi vérbőség, szundi, pancsi, ilyenek... Majd jövök! Oké?

Már csak az ki kék találni mikortól meddig, kire hogyan vonatkozzon... Ilyenek.

(folyt.köv)

Koszovó, alias Rigómező

lecorbusier!

Egy vita Koszovó ürügyén, lehetne egy topikban... De én inkább itt, válaszolok, mert nem szeretek hosszan, más felületén:

Nagyapám 1941 hideg telén történetesen Zenta ütijeként, tudomást szerezvén arról, hogy elkezdődött, szolt a csicskásának, hogy pakoljanak. Szolgálati helyét elhagyva hazahúzott Makóra. Aztán Horthy gyerekkori pajtásaként megúszta annyival, hogy kiküldték zsidószázad parancsnoknak a Donhoz…

Ezt csak azért, hogy értsd, hogy a lexikális tények mellett, miért fontos a dolgok megtapasztalása.

A nem, nem, soha táblácskák kiszögelésekor gondolom nem vártunk részvétet…

Mi volt?

Mi várható ismét?

Melankólia & MÉM: 2007 könyvekben elbeszélve

Van az, hogy

MÉM

Most könyvekről, labdát dobta: EL LOBO

1.) Salinger: Zabhegyező, de nem innen, hanem polcról, mert ezúttal horvátul estem neki. (Ha Szerbiába megyek, akkor szerbül olvasom… Jót tesz az ilyesmi a nyelvre való átálláshoz, a passzív szókincs aktiválásához, főleg hogy van benne szleng.) Meghát, örökifjak lennénk, vagy mi?

2.) Graham Greene: A csendes amerikai (Az hiszem, felnőttem hozzá:(

3.) Ivo Andrc: Na Drini cuprija (Híd a Drínán) Szigorúan Drína márkájú cigit füstölve, török kávét szürcsölve, gyertyafényes teraszon...

4.) Cserépkályha mellett, flaska vörösborral lekísérve:
Pierre Caizergues: Akit nagyon szerettek: Wihelm de Kostrowitzky (alias Guillaume Apollinaire)

5.) Majakovszkij levelei Lili Brikhez

Kiknek dobom:?: (no azon még elmélázok a hétvégén)

Csurtus (&) Bariildi

Beau

Károly

zhaoman

Amby

Könnyed könyvajánló

Iwiwen jött, én itt továbbadom, hogy ne csupán én tudjak erről:  

#1

"Ezúton értesítelek benneteket, hogy "Gyarmati típusú találkozások" címmel a Parnasszus Könyvek gondozásában megjelent új verseskötetem."

Hollósvölgyi Iván

#2

       "Abból az alkalomból írok, mert megjelent újabb könyvem. Címe: ABC avagy a butákok cikizése. A könyv 41 humoreszket tartalmaz. Ára: l9oo Ft.
       Ha érekel, kérlek jelezzed, és postafordultával küldök egyet.

                 Üdvözöllek,
 
                                         Ottó"

Egy darab könyv a felnőtt szervezet számára ajánlott humorbevitel 100%-t fedezi. Az előírt adagot ne lépje túl. Ha szívén viseli barátai és családtagjai szellemi egészségét, vásároljon nekik is.

 

És ez nem vicc!

A kishegyes (Szerbia, Vajdaság) községi képviselő-testület az ülés napirendjének meghatározásakor elutasította a javaslatot, hogy tárgyaljanak Vlagyimir Putyin orosz elnöknek Kishegyes diszpolgárává való megválasztásáról. [ERIC]

Hiánycikk Oroszországban a Vlagyimir Putyin elnök arcképével díszített társasjáték, mert folyton elkapkodják a vásárlók. [origo]

Tessék mondani, most ez vicces vagy szomorú?

Hogy lesz ebbő valami?

Legalul

LEGALUL. Ahonnan már nincs lejjebb. Illetve van, de az már a valahol a temetőben van, ha van, aki eltemesse az embert. Legalul feküdni az utca porában, alulról szagolni az elpüfögő buszok lélegzetelállító leheletét, béka-perspektívából látni a dolgokat, a fölénk tornyosuló gondokat, a lenéző és elkapott tekinteteket nem könnyű. Pedig annak tűnik. Az ember csak elheveredik, ahol kedve tartja -gondolhatja az arra járó - aztán álmodhat magának annyi szebb világot, amannyi belefér léte maradék tengődésébe. Csakhogy az álmok világa nem olyanképp működik, mint mondjuk a televízió kívánságműsora. Mindenféle álmok vegyesen vannak az ember fejében, oda az álmok világába, a valóság elől menekülni nem lehet, mert ott csak fonákját leljük mindannak, mint ismerni vélünk. A vágyálmokat pedig nyitott szemmel, ébren pergeti le az ember, maga elé meredve, hogy de jó lenne…  A mi emberünk nem vágyik semmire, most. Így és itt alszik, nem másutt, mert elfáradt, mert nincs hova vissza, haza, nincs honnan el. Ránk sem hederít. Megvackolt magának az édességek küszöbén, látóhatárunk peremén. Jó hely a cukrászda, mert jó illatok jönnek ki onnan. Szerelmespárok suttogása, barátnők pletykálkodása, gyerekzsivaj, kávéscsészék csörömpölése hallik ki, ajtónyitódáskor. Kiárad valami onnan a jóból, de csak annyi, amennyi alaphangon minden halandónak kijár. Persze vannak, akik gyakrabban bejárnak ide, mint mások, mert még nagykanállal ehetnek a jóból. Sietniük kell, hisz ki tudja, meddig tehetik? Mikor omlik össze minden végképp, mint a kint, a lábunknál kuporgó hajléktalan esetében, aki most valamit álmodik. Talán éppen azt, hogy bent ül egy cukrászdában, családi ünnepet követően követően. A gyerekekre tekint, hogy majszolják két pofára a krémest, aztán az asszonyra siklik tekintete, majd sóhajt, alig észrevehetően: hirtelen félelem tölti el, hogy mindezt ami most van, egyszer elvesztheti.

Hódolatom: le a klappal a művésznő előtt!

Na itt egy újabb, tiszteletbeli ribanc jelölt. Észrevétlen belopta magát kicsiny szívembe. Fel sem figyeltem az összefüggésekre, hogy ez a hölgyemény lenne az, aki anno modellként hódította meg a világot, meg miatta váltak el páran, szóval puhította rendesen a macsókat!

Mert Carla Bruni, bizony a hangjával és gitárpengetésével, nomeg persze nótáival vett le a lábamról.

Ha kissé feszültnek érzem magam csak felteszem és hallgatom és mindjárt elolvadok, kilazulok lelkileg.

Mellékelek ide egy dokut meg egy dalocskát. (Itt meg jó sok dala lehallgatható!)

Álmok, október 6, Arad, deja vu

Talán már említettem, hogy nem csak a valóságban, de álmaimban is éreztem nem egyszer deja vu-t. Elég hülyén hangzik, de így van. Nem a visszatérő helyszínről beszélek, az ha nem is mindennapi, de fogható álom-elem.

Úgy rendesen, élőben, legutóbb első és utolsó aradi kirándulásomkor éreztem ilyet. Pontosan tudtam melyik utca, hova nyílik, hol lesz a templom... Mintha már jártam volna valaha itt, pedig tudtommal soha.

Most jön a csavar! Tegnap azt álmodtam, hogy Damjanich vagyok. Mai klisék között, de ruházatom az a sujtásos, huszáros... Már le voltunk fogva, de a többieket az ezredemből gyengén őrízték, szép sorjában meg is szöktek. Velem meg tudatták a halálos ítéletet, egyben kérdőre vontak miért nem próbálkoztam a szökéssel, nem félek e a haláltól. Dehogynem - feleltem - de a csaták kimenetelében ez a rizikófaktor mindig benne volt, akkor sem futottam meg soha. Ezt követően meg voltak győződve, hogy mártírt akarok csinálni magamból. Nem is őriztek tovább komolyan. Na, azért hülye nem vagyok, úgy hogy hamarjában megléptem, de csak elbúcsúzni akartam családtagjaimtól. Mikor sikerrel haza értem felébredtem.

Nem tudom, visszamentem e volna a vesztőhelyre, ha tovább álmodom.

Hatodikán mindenesetre teszek egy virágot az aradi vértanuk emlékművére.

Újabban kicsit sántítok, álmaimban.

#

Utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú közt, legendássá vált végső szavai ezek valának: „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!”

##

Igazolás:

"1849. október 6.
Johann Schükl cs. kir. hadbíró százados igazolása Franz Bott hóhérnak Damjanich János kivégzéséről.
Bizonyítvány
mellyel igazoljuk, hogy Franz Bott hóhér 1849. október 6-án a felségsértés büntette miatt halálra ítélt Damjanich Jánost Aradon kötél által kivégezte, és e foglalatosságnál a kellő ügyességet és jártasságot tanúsította.
Ezt sajátkezű aláírásunkkal hitelesítjük.

A cs. kir. katonai különleges vizsgálóbizottság részéről:

Schückl hadbíró százados, Josef Tichy őrnagy, a cs. kir. 25. sorgyalogezredben
Arad, 1849. október 6."

Egyszervolt, talán igaz se... 198?

Ilyenek voltunk: Sanyát valahol elvesztettük!

(Pál Györgyi, Kiss Sándor [Sanya], & kihanemén)

  Rajtam kívül, Böszörményi István [Bösze], Gábor Endre [GabiBandi]

Kidobott percek, basszus!

A ribanc életbe! Ma reggel 7 fontos percet raboltak el az életemből! Megnyitottam a postám, oszt előbb gondoltam spam, de csak megnéztem:
"Ki lett&#233l t&#252ntetve az internetezők k&#246z&#246tt, ez&#233rt megh&#237v&#225st kapsz az „Ingyenes &#233jszak&#225k” Akci&#243 a szervezőj&#233től a r&#233szv&#233telre. Most kapsz egy megh&#237v&#243t, hogy t&#246lts el 14 ingyenes &#233jszak&#225t az 1000 eur&#243pai hotel egyik&#233ben."

Ellenállhatatlan ajánlat? Még nem ittam meg a kávém, ezért kattintottam, vagy csak ezért hogy lássam, hátha olvasható karakterekkel is le van írva: mi van?

Ez várt:

Most hozzájuthatsz egy hotelcsekkhez, amely Európa 14 országának 1000 hotelében 14 ingyenes éjszakára szól, két személy részére. Elég, ha 7 percen belül kitöltöd az űrlapot.

No mondom, mi az, hogy 7 percem van? De bedőltem - a kávé épp lefolyt - és kattintottam, kitöltendő az űrlapot, kipipálva, hogy elfogadtam a feltételeket, kipipálva hogy azt csinálnak az adataimmal amit akarnak, hogy ne vacakoljak a szűkre szabott időmmel, a megkezdett hét percben végezni tudjak az ajánlat elfogadásával, ki tudja talán jó lesz valamire, később, ha kapóra jönne meg ne bánjam.

Enter és a végén ez:

"

"
Na picsába, kihűlt a kávém, felbasztak, elraboltak az életemből majd hét percet és még fizessek is érte, hogy majd a hotelből távozva az ingyenes szállás mellé felszámólják a méregdrága kapcsolódó szolgáltatásokat.

Hogy baszódjon meg a tömeges emailküldő rendszerük!

Ha ilyet kaptok meg ne nyissátok! 7 percbe belefér a gyerekcsinálás, igaz csak sztornózott előjátékkal!

Hát kell ez nekem?

Két és fél év nem sok, annyi sem telt el. Sokminden történt, de az alaphelyzet maradt, a ribancok felszívódtak az "élet"-nek nevezet katyvasz sűrűjében. Úgyhogy most a cégért át kéne festeni, valahogy eképpen: "Négy ribanc csellótlanul", vagy "Cselló, mínusz négy ribanc". Nézőpont kérdése.

Mi is volt a jelszavunk? "Ribancok, ne kíméljetek!"

És még valami: ennyi idő idő elteltével sem változott álláspontunk, a ribancok a mi értelmezésünkben több valami, a ribiket takaró semminél :)

Tanúhegyek nyomában: 40-20

No ezen nem tudok ott lenni, de ha valaki végigjárta, dokumentálta: igazán küldhetne egy beszámolót! Örülnék neki-e.

Kylie: - jépa, jetyek, mogyi! 

2. TISZTELETBELI TAGNAK FELVÉVE!

„Hol van itt a valóság?” – szegezi nekem (tőrt a szívbe). kineka, mineka valója? ott jön szemben az utcán, emeli kalapját, jónapot, megvagyok, vagy megbúvik a dolgok mögött, és megles, mit gondolsz erről… megmondom: én még nem találkoztam vele, nem vettem észre és nem is bánkódom emiatt. nem engedi megismeri magát…

(olyan ez mit berobbanni a vágóhídra, lesni a marhák szemét, aztán otthon kandalló mellett, téli estén Chopint halgatni – 1 l-lel, fél füllel, egészen pontosan fél l-lel, féllel: nem többel. kicsit félve csak)

fotó: Nagy László, zene: Cseh Tamás

Konferencia, öltöny nyakkendő, fodrász, hotelszoba, este drinkbár. Én vagyok a tudomisén hányadik előadó, megszokott, ha reggel felébresztenek, akkor is lenyomom témában: hiába a szakma issza szavaimat, jó rám odafigyelni, mindig mondok valami érdekeset… Benne vagyok a dolgok közepében… Egyszercsak azon veszem magam észre, hogy megy ez magától is, tudja a dolgát az alteregom. Lelépek. Az emelvényről csak a figyelmes tömeget, mint egészet látni – persze letekintettem ide, meg oda, mintha tudnám kihez beszélek, ahogy a nagykönyvben vagyon – de gondoltam: megnézem én ezeket közelebbről is magamnak, mert olyan furcsa (leírom, mert nem leírhatatlan) érzésem támadt. Ahogy leértem közébük, a vállam fölött még hátrapillantottam magamra, minden rendben van e, valóban ott maradtam e a mikrofon mögött és bizony dumált valaki valamiről, arról a helyről: ilyen lennék kívülről, idegenül, elfogódottság nélkül szemlélve magam…  A hallgatóság között bóklászva, ismerős arcokat kutatva, találkoztam nagymamámmal, dédszüleim egyikével – aki egy megsárgult fotóról rémlett fel - első feleségemmel, akit évek óta nem láttam, Krisztával, Katával, Károllyal, hogy csak a Kásokat említsem azok közül, akik a feledés rögös útján távoztak… Az ismeretlenek,  - ha ezek azok – kik lehetnek? Talán velük még összefutok a jövőben? S ha igen, az a kis tündér a hatodik sorból hol és mikor bukkan fel életemben, ha túlélem ezt a képtelen szituációt. Mit ad Isten? Mikor magamhoz tértem, ő hajolt fölém fehérben, küzdött értem. Létemért. És ez akkor egy lottó ötössel felért!